beszámoló az új bajuszkormányról

az új kormány hozta a várakozásokat, amennyiben kerékpározási stílusom teljes átalakítását vettem célba.
az az igazság, hogy untam már a koskormányt, és egyre többször álltam ki a nyeregből hosszabb időre. ez pedig kérem szépen nem más, mint amit BMX-es koromban nyomtam, és jelenlegi markolatom is erre hajaz. amire azonban mégis leginkább hasonlít a gépem az egy vékony kerekű montenbájk (örökhajtással)
a kicsit hajlított, de végeredményben egyenes hatást keltő ún. bajuszkormány kiváló kormányzást biztosít, akár nyeregből kiállva is. ebben a tekintetben tehát veri az egyébként tükrök közötti suhanásra tervezett, mindössze 40 cm széles régi csepel bicikliről* származó koskormányomat. a bajusz 43 centi széles, de határozatlanabb vagyok vele szűkebb kocsisor esetén mint a kossal. szeles időben azonban pont fordított a reláció utóbbi előnyére, mert ugye a koson “alá lehet fogni”. igaz ugyanez a tulajdonsága okozza (és extrém keskenysége), hogy útba tud kerülni a térdeknek akár leszálláskor, akár kiálláskor. a bajusszal viszont kiülhetsz a felső csőre, melyet ideális esetben (szintén a BMX-től örökölve) szivacs borít és teszi a combfelsőnek kényelmessé. ez a fajta haladás a járművel gyalogosok közti, illetve más célból történő lassú csorogáshoz ideális, és a térdekre is üdítőleg ható mozdulatsor.

*respekt to Menya