Viktor (29) kukázik

Ma sem volt jobb nap mint a többi, de itt a tumblr és elkezdtem blogolni.

Hölgyeim és Uraim!

Nagy örömömre szolgál bejelenteni, hogy cégünket is elérte a gazdasági válság.
Egyetlen szerződéses ügyfelünk mára találkozót kért, melynek készséggel eleget téve az ügyvezető felkereste a partnercég ügyvezetőjét a cég irodájában. Ügyvezetőnk titkon új megrendelésben bízva, kellemes zenét hallgatva érkezett meg az időpontra. A történet azonban másképp alakult. Az ügyvezető recesszióra épülő prológja után a tárgyra tért, és kissé szomorúan de határozottan bejelentette; a jövőben minden költségüket minimalizálniuk kell, ezért az összes állandó szerződésüket felmondják, vagy módosítják, ennek megfelelően a mi cégünkkel is alkalmi megbízások útján kívánnak a jövőben együttműködni.

Az aktus olyan gyorsan lezajlott, hogy ügyvezetőnk még meg sem ihatta ajándékba kapott [világmárka üdítőital]-át, ezért azt a partnercég ügyvezetője javaslatára a tárgyalóból kilépve táskájába helyezte, majd a lányoknak nagy sziasztokot köszönvén kilépett a hóesésbe. Az ügyvezető a metrómegállóig sétált, s közben szomorkásan konstatálta a tényt, mi szerint nem elég, hogy 2009-ben eddig egy megbízásuk sem volt, de most eddigi egyetlen átalánydíjas havi ügyfelüket is elveszítették.

Később, a metrókocsiban már eszébe jutott, hogy végső soron nem is olyan rossz ez az egész. Talán rádöbben mindenki a végén, hogy egy nevetségesen buta rendszer letéteményesei vagyunk mindannyian. És talán fontosabb dolgok is léteznek az életben, mint a színestévék, a luxusterepjárók vagy az ingatlanhitelek.

na hello mindenki

szóval indítottam egy blogot.

legyen ez egyfajta kisérlet részemről, ami a ~kiberszemélyiség-fejlődés~ egyik állomása.

igen érdekes dolog ez a tumblr, kb 10 másodperccel azután, hogy megtaláltad a szájtot, már túl vagy az email címed és a userneved megadásán és már el is kezdted az első postodat írni. nem semmi.

végülis ismét egy webkettes hype letisztulási folyamatát konstatálhatjuk, lásd még twitter. pedig megint nem történt más, mint hogy jól átgondoltan leegyszerüsítettek valalmit, és az énre szabták.
kiváncsi vagyok hány olvasója tud lenni egy ilyennek, bár egyelőre statot sem találtam még a minimális beállításokat tartalmazó interfészen.

szumma szummmárom miután felfogtam, hogy mennyire egyszerű lett ebben az izében postolni (azaz inkább tartalmat megosztani), úgy döntöttem blogot indítok. taps.

a neve ugyan kicsit hosszú, de lehet saját domain alá is vinni a szolgáltatást.

érzem hogy kell már más felület, hogy az ügyvezetős sztorikkal már tényleg ne a lájton traktáljam a népet.

ma császárzsemléket vettem a Bartókon, abban a pékségben, amit eddig sosem találtam nyitva, mindig csak az illatát éreztem.

(egy énblogban ilyeneket is megoszt az optimista ember. )

kurvára fúj kint a szél

tegnap meg ugye még havazott is.

csak nem kapok érte pénzt

azon gondolkodom így reggel, fél 11-es kelés után, hogy amit több hete egész nap csinálok - nehéz lenne körülírni hogy mi az, annyira nagy semmi, de egyébként már nagyon bűntudatom van tőle - valójában semmivel sem ér kevesebbet, mint mikor “hasznos”, kenyérkereső tevékenységet folytattam. csak hát azért pénzt fizettek, így mindenki örült.

föl kéne éleszteni a mahonit az jutott eszembe, és megcsinálni a pingpong szalont, kint a kopaszin

úgy is csak ott áll - az a sok csodaszép vadi új pavilon és a kutya nem használja semmire. mondja meg valaki hova kell pályázni, vagy hívjam fel a molnárgyuszit?

péntek13 letudva

azt tudtátok, hogy az amerikaiak olyan szinten fosnak a 13-as számtól, hogy több légitársaságnál a 12-es üléssor után a 14-es következik?

itthon mindenesetre ez a nap sem volt szerencsétlenebb mint a többi.

ami a blogkisérletet illeti, feedback nélkül nehéz bármit is leszűrni, de olyan napi 3-4 látogatóval büszkélkedhetek trendkövető magatartásommal.
a személyes videók feltöltése valamiért akkor is jól esik, ha a videó éppenséggel az év világon semmiről nem szól. (de az már eleve nem semmi, hogy fel óra alatt online tud lenni a kamera vinyójáról egy 2 perces vágatlan snitt)
alapvetően az egész énblog műfajról azt gondolom, hogy igazából csak magadnak csinálod. egyfajta napló ez. amibe, ha akar, persze bárki belenézhet, de miután kommentelni nem lehet, tényleg csak és kizárólag a szerzőről szól.
akinek jól esik lenyomatot hagyni, vagy épp egy plusz síkon megnyilvánulni, bármennyire is szájber ügynek néz ki elsőre ez az egész.

alakul a molekula

most már lehet kommentelni is
ezzel felül is írtuk az előző postot.

ja meg deface van, akarom mondani mostmár van grafikus face :)

igen, most már deklaráltan (vállaltan) erról szól ez a blog, legalábbis ezen fejezete. lásd fejléc!
a klasszikus értelemben véve ugyan van munkám, hiszen be vagyok jelentve egy cégbe, fizetem a járulékokat, a tébét, valójában mégsem végzek munkát.
elért a válság, nincs megrendelésem.

régi osztálytársammal, Ádámmal cseteltem ma. róla elég annyit tudni, hogy ősi tisztelettel adózom neki, első sorban azóta, hogy érettségi után nem volt hajlandó velünk jönni ötödikbe, hanem csinált egy vállalkozást, elkérte az összes webbaszó szoftveremet, majd fogta magát és webdesigner lett. ennek lassan 8 esztendeje, azóta már autót cserélt és most éppen lakást keres. teljesen önerőből.
szóval vele beszélgettem ma, miközben rádöbbentem arra, amire egyébként szinte mindenki más is probálja felhívni a figyelmemet, miután röhögve a képébe mondom, hogy idén még egy percet nem dolgoztam, tudni illik hogy:

- Mi a lófaszért várom én, hogy a sültgalamb a számba repüljön?!

Erre magamban nagyképűen a költőt idézgetem. Ilyeneket, hogy:

“Tudom, hogy kell győztesnek lenni, de nincsen hozzá kedvem.”

Pfff. Tiszta ciki, mi?
Megígérem összeszedem magam.

tapsihapsi bio

Kádár Viktor - a tapsihapsi.com szerkesztője - kisebb-nagyobb hézagokkal 1997 óta képviseli magát az interneten, victy fedőnéven.

Kezdetben webdesigneri és alkalmazott grafikusi ambíciókkal bír, később mindezt a mozgókép iránt gyúlt szenvedélye szorítja háttérbe.

Főiskolai tanulmányait követően 2005-től vágóként, segéd operatőrként, rendező asszisztensként dolgozik egy budapesti utómunka stúdióban, majd két esztendőn keresztül egy kereskedelmi csatorna heti magazinműsorának vágója. 2008-tól kisebb-nagyobb televíziós és egyéb irányú produkciókat rendez, esetenként art directorként jegyez.

Blogger tevékenységét 2005-ben a budapestlight-on kezdte, jelenleg tapsihapsi nevű énblogjában webszemetesében, illetve a nemrég indult spejz blogban publikál.

a névről

Nem tudom, ki hogy van a vele, de nekem mindig is gondot jelentett a nick választás. Szerintem az átlag ember - feltéve ha családja, baráti köre addig nem aggatott rá semmilyen becenevet - bizony gondba kerül, mikor új névvel kell definiálnia magát.

Kellő kreativitás, illetve infantilizmus hiányában kézenfekvő választásnak tűnik ilyenkor polgári nevünkből képezni nicket, becézve, rövidítve, angolra fordítva, vagy épp visszafelé írva azt. Anno a fenti megoldásokat kombinálva több, mint 10 éve szenvedtem már egy olyan nevet, amit Szabó Peti nevű osztálytársam aggatott rám, nagyjából a felső tagozat elején.
‘97-től használtam internetes becenévként, ennyi idő alatt természetesen már átszivárgott offline életembe is, és noha haverok szájából egyáltalán nem zavar, leírva kifejezetten utálom (volt) nickemet.
Szűk baráti köröm ennek tudhatja be, hogy az utóbbi hónapokban szinte havonta változott a nevem minden adott fórumon. Mentségemre legyen mondva, most már ugyanazon kontextus határain belül mozogva. Rájöttem ugyanis, hogy egy nick akkor jó rád nézve, ha mindenki által könnyen érthető (és megjegyezhető), ha nem idegen az anyanyelved hangzásvilágától és nem utolsó sorban, ha kifejezi néhány alaptulajdonságodat.

Így jutottam el én hosszú-hosszú út alatt jelenlegi nicknevemhez, hosszú fülű rajzfilmhősöm magyar elnevezéséhez. Hogy mennyire találó, azt rátok bízom. De egyvalamit leszögeznék: Rajzfilmhősökkel azonosulni MENŐ.

(Új nickem bejáratottságát az alábbi céges, karácsonyi üdvözlőlap jól szemlélteti:
http://minecooper.hu/th/dbg_xmas_postcard.jpg)

második fejezet, melyben tapsihapsi megembereli magát és elhatározza, hogy ha a fene fenét eszik is, abból fog megélni, amit szívesen csinál

hosszú [nempublikus] elméleti jegyzetek születnek, melyek egy drámai ponton konkrét cselekvési tervvé sűrűsödnek össze, majd lassan de biztosan meghozzák gyümölcsüket

változó kilátások

Alig mertem hinni a szememnek ma reggel, mikor az inboxban egy árajánlat kérő levéllel szembesültem. Úgy tűnik, vannak még csodák, és íme itt a bizonyíték, válság ide - válság oda, létezik még olyan működő cég, amely pont az én szolgáltatásaimra tart igényt. Senki ne rohanjon a falnak, nem egy őrült nagy megrendelésről van ám szó, és hát őszintén szólva, több olyan árajánlatot írtam már életemben, amiből semmi nem lett, mint ahány megvalósult, de ki a kicsit nem becsüli…
Ezzel együtt rajta vagyok a saját projektek elméleti kidolgozásán is. Az egyszemélyes brainstorming keretein belül ma váratlan módon egy rég elfeledett (pár hete még meghosszabbítani sem érdemesnek gondolt) domain nevünk kapott új értelmet.

ma snowboardoztam életemben először

de valószínűleg nem utoljára.
Zsózsóval és GG-vel mentünk fel a Normafához.
nagyon bejött a dolog, annál is inkább mert a három csúszásomból volt egy esés nélküli is.

videó hamarosan